Hatalmas blogger vagyok, hozzávetőlegesen 2 éve írtam az első bejegyzésemet. Ígérem magamnak, hogy a jövőben szorgosabb leszek. Pedig lett volna miről írnom. Nem kell messziről jött embernek lenni ahhoz, hogy a BKV-n cifra dolgokat lásson és halljon az ember. Valamiért Velem mégis tömegével történtek meg a kirívó esetek. A barátaim folyamatosan röhögtem rajtam, hogy BKV fétisem van.
Külön vicces az első bejegyzésem, tekintettel arra, hogy 35. hetes terhes vagyok. Ha lehet hinni az orvosoknak, hamarosan kisfiúnak adok életet. Őszintén remélem, hogy sikerül úgy nevelnem a Fiatalurat, hogy emberek között tudjon viselkedni. Talán le is írom majd, hogy sikerült. De előbb még szülök egyet.
És akkor közelítünk is a témához... Ilyen olyan magánéleti okokból kifolyólag úgy alakult, hogy haza kellett költöznöm a szüleimhez. Persze be kellett jelentkeznem az összes orvoshoz: védőnő, háziorvos (sajnos elkerülhetetlen, ha akarok valamicske pénzt kapni hónap végén a munkahelyemről), fizetett nőgyógyász és persze a kihagyhatatlan SZTK...
A 33. hét vége felé, a költözést követően folyamatosan fájt a hasam alja, mintha egy nagyon erős izomlázam lenne, és minden mozdulatnál szakadna az izom. Az orvosom persze szabin volt, külföldre ment nyaralni, mehettem sztk-ba. Muszáj volt, alig tudtam felállni, járni meg nem tudtam csak csoszogni. Természetesen nem volt időpont előjegyzésem, a történtek nyilvánvalóan az én mulasztásomból erednek, hiszen gondolhattam volna, hogy fájni fog a hasam, jól fog jönni egy időpont előjegyzés...
Egyébként marha jófej minden orvos, hiszen mivel Budapesten kaptam terhesgondozást, nyilvánvalóan "nem voltam benne a gépben", a kedves asszisztensek, nővérkék mindenhol és azonnal gorombán nekem ugrottak, hogy én eddig miért nem jártam terhesgondozásra. Pedig a kezemben látványosan lobogtattam az összes leletet és a terhes kiskönyvet, amikor beléptem a rendelőbe....
A legbűbájosabb jelenet az volt, amikor másfél óra várakozás után érdeklődött édesanyám, hogy mikor lát már végre orvos, elvégre azért vagyok itt mert fáj. Erre odavakkant a nő nekem, hogy hanyadik héten vagyok, mondom neki, hogy a 34., és akkor rám förmed fél folyosónyi távolságról, hogy mit keresek itt, menjek a szülőszobára.... A doktor úr épp az előjegyzett időpontra érkezett kismamák terhesgondozását látja el, utána következem.... Nahát, aki volt már várandós. az tudja, hogy a terhesgondozás 10-ből 9,5 esetben egy vicc, bájcsevegés, tény, hogy nem várhat 5 percet sem, elvégre a másik szerencsétlen majd meghal odakint.
Egyébként valóban én vagyok a tudatlan barom.... Igaz kicsit korai, mert a 36. héttől jellemző, de rendeződik át a medencém a szülésre, és én vagyok olyan szerencsés (miért is ne én lennék?), hogy ez nem kicsi fájdalommal jár, illetve jönnek a jóslófájások. Nyilván a terhelés sem tett jót neki (költözés, maratoni babakelengye vásárlás). Pihennem kell és marokszámra enni a "Magne B6 elnevezésű készítményt". Mert persze az orvos az SZTK-ban úgy beszéltem velem, mint egy tudatlan 14 éves kis picsával (ízlés szerint egyéb jelzőket bátran lehet még hozzátenni), aki nem tudja, hogy mi fán terem az óvszer, de b...ni már van esze.
Egy a lényeg, jó tudni, hogy a béremből levont tömérdek tb járulék a legjobb helyre kerül, és kiváló szolgáltatást kapok érte cserébe...
