Őrjöngés tűsarkúban

Nem kifejezetten tartottam meg a magamnak tett ígéretet a rendszeres blogolást illetően. Mentségemre szóljon, hogy kisfiam még nagyon kicsi, most 4,5 hónapos. Sok témát valószínűleg ebből az élethelyzetből merítek.

Máris ellövöm az elsőt... babaruha téma.

Kisfiam nő mint a gomba. Ez rendszeres babaruha vásárlással jár. Kiborító. Felháborító. Kiborító. Nincs eszénél, aki babaruhákat készít, illetve babaruhákat forgalmaz. A lenyúlásra megy ki az egész. Feltéve persze, ha egyáltalán eljutok a kasszáig néhány babaruhával. Ugyanis az utóbbi időben több fiú születik, mint lány, ezt észlelik az üzlettulajdonosok, és....  nem csinálnak semmit. Nem rendelnek több fiúruhát, csupán konstatálják, hogy elfogyott. Nem vagyok közgazdász zseni, de szerintem a kisfiú ruháknak nem helyettesítő terméke a rózsaszín, fodros szoknya... De lehet csak én nem vagyok elég liberális.

Vannak üzletek, ahol persze tömve vannak a polcok fiúcska ruhával is, pl. Brendon, Kangaboo. Ott is eszi meg a fene 6-7000 magyar forintocskáért darabját. Ráadásul tapasztalatlan is vagy, naivan azt hiszed, hogy a születendő gyermekedre bőven jó lesz az 56-os méret, hiszen milyen pici, amikor megszületik. Kisfiam valóban pici volt, mikor megszületett, de az 56-os ruha még kisebbnek bizonyult. A kb. 53 centis fiamra 2 hét után 62-es ruhát kellett adni... De nyilván megint csak velem, illetve a gyerekemmel van a gond. De ez a probléma arányaiban most is fennáll, kb. 65 centis a gyerkőc, és azt sasolom, hogy vajon 3 hétnél tovább tud-e hordani egy 74-es ruhát. A legmocskosabb húzás pedig az, hogy nincsenek beavatva az anyagok, amelyekből a ruha készül, így a mosásban összemennek a ruhák. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az "anyagot" nem lehet kimosni a ruhából egy kis lögyböléssel (sem a vörösborfoltot, amivel nagypapa kínálta meg a babaruhát, de ez egyéni szocprobléma) .

A babaruháknál is trend az, amit a felnőtt ruhák esetében sem értek. Már most árulják a nyári kollekciót, rövidnadrág, rövid ujjú póló, atléta. Könyörgöm, most április eleje van, 17-25 fok közötti a hőmérséklet. Aki kirakja ezeket a ruhákat, az ilyenekben jár???? Még 3 hónap van júliusig, addig mit adok a gyerekre???? Addig 1-2 méretet nő!!! Lehet én adok neki sokat enni....

A sokadik kedvencem a farmernadrág. Farmernadrágba öltöztetik a pár hetes/hónapos babákat. Mert nem ad rugdalózót a gyerekre, mert abban olyan pici babának tűnik. Talán, mert az? Az ilyen szülőre farmert adnék, és egész nap feküdnie kellene benne, persze sehol sem igazíthatja meg, mert a kisbaba sem tudja megtenni. Sose értettem a farmer őrületet, annál durvább anyag nincs, kényelmetlen, nyáron meleg, télen hideg viselet.

És végül vásárlások alkalmával alig tudom leküzdeni azt az ingert, hogy odamenjek az eladóhoz, és megkérjem, hogy vakarja le k.... Micimackót a ruháról, vágja le a macifüles idétlen sapkát és adja harmadáért a ruhát. Kiborítanak a mindenféle állatmintás, állatfejeket utánzó sapkák: macifül, mikiegérfül, zebrafül a sörénnyel, oroszlánsörényes, nyuszifüles sapka. Nem kívánok a gyerekemből bohócot csinálni, nem vásári majom, amit mindenfélének öltöztetek, és mutogatom, milyen aranyos!

A várandósságom vége felé közeledve (37. hét) egyre inkább páfrány-életmódot folytatok, ami egyet jelent az ingerszegény környezettel. Igaz, ma pont eltöltöttem 2 kellemes órát az sztk-ban (tuti nem terhes nő tervezte a váróban található szocreál műanyag székeket, melyben elhanyagolható várakozási időt kell eltöltenem), de most kivételesen normálisak voltak velem, illetve nem akarok már-már közhelyes történeteket mesélni. A napi programom kimerül abban, hogy a napi folyadékmennyiséget oly módon osztom el, hogy ha esetleg elmegyek a Tescoba édesanyámmal, akkor kibírjam az - egyébkén 15 perces - utat anélkül, hogy kizárólag azon görcsölnék, kibírom-e a legközelebbi mosdóig. Úgy döntöttem, hogy korábbi vásárlási élményem kapcsán felmerült gondolataimat osztom meg.

Október közepe táján elindultam csomagolópapírt venni, hogy barátnőmnek szánt nászajándékot becsomagoljam. Már az első üzletben 2 perc után kis híján agyvérzést kaptam, amikor belémnyilalt a felismerés: Itt a karácsony! Ugyanis csakis és kizárólag karácsonyi csomagolópapírt találtam. Október közepén!!!!! Mentem tovább más üzletbe, de csak arra volt jó, hogy még magasabbra tornásszam fel a vérnyomásom. Mindenhol szinte karácsonyi (hópelyhes, karácsonyfás, mikulás sapkás disney figurás csomagolópapírt) lehetett kapni. Október közepén! Ezzel a szemlélettel vagy marketinggel, de én csak hülyeségnek nevezem, legalább annyira nem tudok azonosulni, mint azzal, hogy július közepén vannak az üzletekben a nyári szezonvégi kiárusítások, és augusztusban, a 40 fokban kiteszik a téli kollekciót, a kötött pulcsit, stb., stb., mehetne tovább a felsorolás... De legalább megvilágosodtam, hogy tulajdonképpen én voltam a tudatlan liba, amikor pár évvel korábban november végén akartam kötött pulcsit vásárolni, amikor tényleg szükségem is lett volna rá, de már nem kaptam...

Lényeg a lényeg, akinek október közepét követően van a születésnapja, névnapja, évfordulója, esküvője, bármije, ami nem karácsony, az nyelje le, hogy karácsonyfás, nyalókás, részeg, sapkás rénszarvasos csomagolópapírban kap ajándékot.

Agyatlan egy dolog, de tekintettel arra, hogy ez szinte mindenhol így működik, biztos nálam van a hiba.

Lelkesedésemnek a napokban várandósságom határt szab, nem véletlen hívják ezt az állapotot többek között terhességnek is. Nem panaszkodni akarok, hiszen egy kis élet fejlődik bennem, amit csodálatos élmény átélni, de így a célegyenesben nem épp sétagalopp a dolog... Fáj, viszket, húzódik, vizesedik, keményedik... sorolhatnám még. Ugyanakkor sokkal nehezebben viselem, hogy egyre nehezebb koncentrálnom, egyre nehezebb felvennem a pörgős mindennapok fonalát, könnyen fáradok, pihenni, tétlenkedni kell. Mindenki sürög-forog körülöttem, kiszolgálnak, megcsinálnak helyettem dolgokat, készülnek a babára. Lehet sokan bolondnak néznek, de én ezt nem élvezem, igaz fizikai értelemben jólesik a pihenés.

Mindezek ellenére próbálom hasznosan eltölteni az időt, elsősorban olvasással. Sajnos igen hamar alvás a vége a dolognak. Esténként/éjszakánként sokszor ezért olvasok, hogy valamennyire mély alvással tölthessem el a két pipi közötti másfél, két órát. Napközben inkább magáért az olvasás élményéért olvasnék, de többnyire az a vége, hogy nappal pihenem ki az éjszaka fáradalmait. Legyen akármilyen jó a választott olvasmány, egyre megerőltetőbb nem csak látni a betűket, hanem el is olvasni őket.

Jelenleg Molnár Gábor Jaguárorszában című könyvét olvasom, 1968-as kiadás. Nemrégiben elhunyt nagypapám könyvei között találtam. Nagypapám agrármérnök volt, sokat vadászott. Nagyon sok útikönyv maradt ránk, a világ minden táját megjárt felfedezők, vadászok, kalandorok tollából. Önmagamhoz hívem a Jaguárországban című könyvet választottam, lévén nagyon szeretem a macskákat. Elsősorban kíváncsiságból választottam ezt a könyvet, érdekelt, hogy milyen könyveket olvasott nagypapám, továbbá ilyen jellegű könyvet még nem olvastam, kíváncsi voltam a műfajra. Eléggé szkeptikus voltam.

Pozitívan csalódtam! Nem is gondoltam volna, hogy egy brazil esőerdőben élő magyar felfedező és vadász ilyen szépen és élvezetesen tud írni. Mindezen felül a könyv minden sorát áthatja maga az életérzés, hogy milyen is az élet az esőerdőben, amit a szerző rendkívül élvez. Többször is említi könyvében, hogy a naplóírás unalom- és magányűzés mellett lehetőség arra, hogy újra átélje a nap legizgalmasabb, legszebb pillanatait, a vadászat, felfedezés élményét. Mindezt választékos stílusban írja le az író. Az esőerdőben. Sokszor az eső elől pálmalevelek alá bújva. Vagy egy keményen átdolgozott nap után.

A mai magyar írók többsége elbújhat mögötte. És nemcsak a magyar, hanem a legtöbb író a világon. Egyszerűen silány színvonalon írnak. Mintha újságot olvasnék. Semmi stílus. Csak tényszerűen leírja a történteket. Vagy valami közhelyes limonádé születik (Eper reggelire... már a címe elrettent attól, hogy pénzt és időt pazaroljak rá). A magyar celebeknek tulajdonképpen munkaköri kötelessége kiadni legalább egy könyvet. Egyet nem olvastam el, de maga a gondolat rémisztő, miről szólhatnak. Nyilván van kivétel, de az a könyv jól el van dugva valahol a polcokon és nem vigyorog a szerző a BKV járatain...

De ne csak a magyar "írókat" szapuljam. A new york times bestseller lista szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy nehogy elolvasd! Ha esetlegesen van egy jó ötlet, egy jó történet, azt nem tudja befejezni az író, mert vagy az olvasóra szeretné bízni a döntést de ócska, hatásvadász módon, vagy fenn akarja tartani a lehetőséget a 10-12 kötetes folytatásnak, ha netalán kasszasiker lenne a sztori. Szintén semmi stílus, csak egy jó ötlet. Szintén vannak kivételek, Murakami Haruki könyveit kifejezetten szeretem.

Számomra az igényes, értékes könyv elengedhetetlen "kelléke" a jó és egyedi stílus. A Jane Austin regényeket nem a történet miatt olvasom első sorban (mindig házasság a vége), hanem a stílus miatt. A Mikszáth regények esetében sem rágom tövig a körmeimet, mégis imádom olvasni a műveit. De lehet, csak én vagyok válogatós....

Hatalmas blogger vagyok, hozzávetőlegesen 2 éve írtam az első bejegyzésemet. Ígérem magamnak, hogy a jövőben szorgosabb leszek. Pedig lett volna miről írnom. Nem kell messziről jött embernek lenni ahhoz, hogy a BKV-n cifra dolgokat lásson és halljon az ember. Valamiért Velem mégis tömegével történtek meg a kirívó esetek. A barátaim folyamatosan röhögtem rajtam, hogy BKV fétisem van.

Külön vicces az első bejegyzésem, tekintettel arra, hogy 35. hetes terhes vagyok. Ha lehet hinni az orvosoknak, hamarosan kisfiúnak adok életet. Őszintén remélem, hogy sikerül úgy nevelnem a Fiatalurat, hogy emberek között tudjon viselkedni. Talán le is írom majd, hogy sikerült. De előbb még szülök egyet.

És akkor közelítünk is a témához... Ilyen olyan magánéleti okokból kifolyólag úgy alakult, hogy haza kellett költöznöm a szüleimhez. Persze be kellett jelentkeznem az összes orvoshoz: védőnő, háziorvos (sajnos elkerülhetetlen, ha akarok valamicske pénzt kapni hónap végén a munkahelyemről), fizetett nőgyógyász és persze a kihagyhatatlan SZTK...

A 33. hét vége felé, a költözést követően folyamatosan fájt a hasam alja, mintha egy nagyon erős izomlázam lenne, és minden mozdulatnál szakadna az izom. Az orvosom persze szabin volt, külföldre ment nyaralni, mehettem sztk-ba. Muszáj volt, alig tudtam felállni, járni meg nem tudtam csak csoszogni. Természetesen nem volt időpont előjegyzésem, a történtek nyilvánvalóan az én mulasztásomból erednek, hiszen gondolhattam volna, hogy fájni fog a hasam, jól fog jönni egy időpont előjegyzés...

Egyébként marha jófej minden orvos, hiszen mivel Budapesten kaptam terhesgondozást, nyilvánvalóan "nem voltam benne a gépben", a kedves asszisztensek, nővérkék mindenhol és azonnal gorombán nekem ugrottak, hogy én eddig miért nem jártam terhesgondozásra. Pedig a kezemben látványosan lobogtattam az összes leletet és a terhes kiskönyvet, amikor beléptem a rendelőbe....

A legbűbájosabb jelenet az volt, amikor másfél óra várakozás után érdeklődött édesanyám, hogy mikor lát már végre orvos, elvégre azért vagyok itt mert fáj. Erre odavakkant a nő nekem, hogy hanyadik héten vagyok, mondom neki, hogy a 34., és akkor rám förmed fél folyosónyi távolságról, hogy mit keresek itt, menjek a szülőszobára.... A doktor úr épp az előjegyzett időpontra érkezett kismamák terhesgondozását látja el, utána következem.... Nahát, aki volt már várandós. az tudja, hogy a terhesgondozás 10-ből 9,5 esetben egy vicc, bájcsevegés, tény, hogy nem várhat 5 percet sem, elvégre a másik szerencsétlen majd meghal odakint.

Egyébként valóban én vagyok a tudatlan barom.... Igaz kicsit korai, mert a 36. héttől jellemző, de rendeződik át a medencém a szülésre, és én vagyok olyan szerencsés (miért is ne én lennék?), hogy ez nem kicsi fájdalommal jár, illetve jönnek a jóslófájások. Nyilván a terhelés sem tett jót neki (költözés, maratoni babakelengye vásárlás). Pihennem kell és marokszámra enni a "Magne B6 elnevezésű készítményt". Mert persze az orvos az SZTK-ban úgy beszéltem velem, mint egy tudatlan 14 éves kis picsával (ízlés szerint egyéb jelzőket bátran lehet még hozzátenni), aki nem tudja, hogy mi fán terem az óvszer, de b...ni már van esze.

Egy a lényeg, jó tudni, hogy a béremből levont tömérdek tb járulék a legjobb helyre kerül, és kiváló szolgáltatást kapok érte cserébe...

Az első bejegyzés tipikusan tűsarkús lesz. Különösebben nem mutatkozom be előre, idővel úgyis sok minden kiderül rólam. Nem kell velem egyetérteni, de az én véleményem egy vélemény, ami bizonyos szempontból mindig megállja a helyét, még ha nem is népszerű.

Egyik reggel a gyárba menet hallom a rádióban, hogy az egyik légitársaság gyerekmentes járatokat vezet be. A közfelháborodást tovább mélyítette, hogy a vezetők akképp nyilatkoztak, hogy imádják a gyerekeket, ha a saját kis porontyaikról van szó. De mások szörnyecskéit nem viselik el. Közfelháborodás ide vagy oda, de borítékolom, hogy a legzsúfoltabb járatok lesznek…. Ecce homo!

Végre van egy társaság, egy cég, egy nagyobb közösség, aki elismeri ezt! Amikor hasonló gondolatokat fejtettem ki egy társaságban igen furán néztek rám. Lehet gondolni rólam, hogy egy besavanyodott szingli picsa vagyok, aki csak azért utálja a gyerekeket, mert neki nincs, sőt előrébb megyek, még apajelöltje sincs…. Mindenki gondoljon, amit akar, én személy szerint le is írom…

Tudni kell rólam, hogy sokat utazok vonattal. Nevetséges 240 km-t a MÁV közreműködésével megközelítőleg 3 óra alatt lehet megtenni. Ez egy hétvégi látogatás alkalmával 48 órán belül 6 óra. Elég egy nyűgös gyerek, és 100 másik utas élvezi a liveshowt. Amikor diák voltam tanulni szerettem volna a vonaton, ma már olvasni vagy egy átdolgozott hét után pihenni. Miért is kell nekem egyes szülők elcseszett nevelésének termékét élveznem 3 órán keresztül?