Az első bejegyzés tipikusan tűsarkús lesz. Különösebben nem mutatkozom be előre, idővel úgyis sok minden kiderül rólam. Nem kell velem egyetérteni, de az én véleményem egy vélemény, ami bizonyos szempontból mindig megállja a helyét, még ha nem is népszerű.
Egyik reggel a gyárba menet hallom a rádióban, hogy az egyik légitársaság gyerekmentes járatokat vezet be. A közfelháborodást tovább mélyítette, hogy a vezetők akképp nyilatkoztak, hogy imádják a gyerekeket, ha a saját kis porontyaikról van szó. De mások szörnyecskéit nem viselik el. Közfelháborodás ide vagy oda, de borítékolom, hogy a legzsúfoltabb járatok lesznek…. Ecce homo!
Végre van egy társaság, egy cég, egy nagyobb közösség, aki elismeri ezt! Amikor hasonló gondolatokat fejtettem ki egy társaságban igen furán néztek rám. Lehet gondolni rólam, hogy egy besavanyodott szingli picsa vagyok, aki csak azért utálja a gyerekeket, mert neki nincs, sőt előrébb megyek, még apajelöltje sincs…. Mindenki gondoljon, amit akar, én személy szerint le is írom…
Tudni kell rólam, hogy sokat utazok vonattal. Nevetséges 240 km-t a MÁV közreműködésével megközelítőleg 3 óra alatt lehet megtenni. Ez egy hétvégi látogatás alkalmával 48 órán belül 6 óra. Elég egy nyűgös gyerek, és 100 másik utas élvezi a liveshowt. Amikor diák voltam tanulni szerettem volna a vonaton, ma már olvasni vagy egy átdolgozott hét után pihenni. Miért is kell nekem egyes szülők elcseszett nevelésének termékét élveznem 3 órán keresztül?
